Ebben a blogban két személyről lesz szó, egy Judit nevű nőről, és Béla nevű férfiról, és az is kifog derülni a szövegből hogy-hogy vertek át minket.
Miután odaértünk Németországba, (Dortmundba) találkoztunk velük a Bonn Straßen, és utána kiderült, hogy a Judit összekeverte a Bonn Straßet, és a Brunner Straßet.
Ennek is meg volt az oka, ugyanis nem akarták hogy megtudjuk, hogy milyen putri negyedbe fogunk költözni.
A találkozás után leültünk egy kávézóba megbeszélni a dolgokat, utána elmentünk megnézni a lakást, a lakás egy lelakott lépcsőházban volt, ahol szétvoltak feszítve a postaládák, dohos szagot lehetett érezni, némelyik lakás ajtaján nem volt kilincs.
A lakásunk a ötödik emeleten volt, a lépcsőházban nem volt lift, és ráadásul a negyedik emelet után, még a lépcsőfokok is nagyobban voltak.
Béla kinyitotta nekünk az ajtót, és miután beléptünk, láttuk hogy ez a lakás marha nagy, ugyanis két nagy szoba, egy kis szoba, egy előtér, egy konyha, és egy fürdő volt megtalálható.
Utána elkezdtünk gondolkodni hogy bevállaljuk e ezt az egészet, és sajnos bevállaltuk.
Ezek után láttuk hogy a kis szobában, be volt ázva egy kicsit a fal, illetve lógott a konyha villanykapcsolója a falból, le voltak törve az ablakok kilincsei, és később észrevettük, hogy az egyik nagyszobában, le volt süllyedve a parketta.
A környék az borzasztó volt, ugyanis tele volt románcigánnyal, rosszabb volt mint Budapesten a nyolcadik kerület.
Ezek voltak az első nap történései.
Másnap elkezdtük intézni a dolgokat, szerződést aláírtuk, és utána a Béla azt mondta, hogy most el kell mennie, majd jelentkezik délután.
Délután nem jelentkezett, és megjelentek a rendőrök a lakásban, nem tudtunk velük kommunikálni, állítólag valakit kerestek.
A nevelőapám írt egy üzenetet Bélának, hogy megjelentek a rendőrök, és hogy állítólag valakit kerestek.
Béla felhívta őt telefonon, és azt mondta hogy, nem kell aggódnunk náluk is jártak, és hogy ez csak egy ellenőrzés volt.
Utána elmentünk a Bélával a Stadthausba, hogy bejelentkezzünk a lakásba.
De kiderült hogy aznap nem volt ügyfélfogadás, és ezt ő valószínűleg tudta, és azt is mondta hogy ingyenes a parkolás, de kiderült hogy, két euró óránként.
Azért a párperces parkolásért is ki kellett fizetni a két eurót.
Aznap el kellett volna intézni a német sim kártyát is, de ez sem jött össze.
Elkezdtünk gyanakodni hogy, minket átvertek, ugyanis amikor megvoltak beszélve időpontok, ő mindig késett harminc percet, vagy akár egy órát is, és ő arra hivatkozott hogy azért késett mert belefutott két út lezárásba, és egy balesetbe is.
Aznap este úgy döntöttünk, hogy nem költözünk ide, a környék miatt, a lépcsőház bűze miatt, meg azért sem mert rájöttünk hogy átvertek minket.
Buktunk hétszázötven eurót.
Ezek voltak a második nap történései.
A harmadik nap bepakoltunk mindent az autóba, és haza indultunk.
Ez volt az első blogom, remélem tetszett. További szép napot!
